Itt és most bemutatkozásképpen elmondhatnám magamról, hogy 1995 óta foglalkozom szitanyomással főállásban. Felhozhatnám, hogy vállalkozásom 1999. február óta működik. Említhetném, hogy ez családi vállalkozás, mert édesapám 1982 óta zakatoló kis műhelyét vettem át, amikor ő visszavonult. Mondjam el hogy a tervszerű fejlesztéseknek köszönhetően mára csak az épület maradt a régi, minden gépet-eszközt kicseréltem?

E helyett inkább arról szólnék, hogy a minőségi munka , a manufaktúra szeretete ami hajt a mai napig. A digitális technika, gyártástechnológia ellenére van helye a szitanyomásnak. Vannak és szerintem maradnak is olyan területek, feladatok, amiket csak szitanyomással lehetséges megcsinálni. Újabb és újabb kihívásoknak kell megfelelni, amik sok esetben a saját magam „szórakoztatásából” fakadnak. De ezek eredményeit mindenképpen a Megbízóim vagyis Önök/Ti aratjátok le. A sok továbbképzés, előadás, külföldi kiállítások és kísérletezések hozadéka a magas minőség. Sokan és sokszor emlegetjük, mennyire lélektelen és személytelen a mai pénzéhes rohanó világ. Mindent hatalmas gyáróriások készítenek már-már emberi beavatkozás nélkül. Az én kis szitanyomó műhelyemben megpróbálom megőrizni a kézi munka szépségét, varázsát különösebb rohanás nélkül. Ez olyan munka, amit nem lehet, nem szabad sürgetni. Nem lehet a festék száradását siettetni, mert az csak a minőség rovására megy.

De szólnom kellene arról is, hogy vajon mit lehet szitanyomással készíteni. A teljesség igénye nélkül álljon itt a sorban a póló, az öntapadó matrica, üvegek (legyen az sík vagy öblös), áramköri lapok, címkék vagy rendszámtáblakeret, műszerszámlapok, bőrcipő nyelve, bögre vagy éppen hátizsák és munkaruha, szilikongumi termékek, vonalzó és DVD, óriásplakát, közlekedési tábla vagy éppen az Euro bankjegyek egyik biztonsági eleme. A sort szinte végtelenségig lehetne folytatni olyan sokrétű és szerteágazó felhasználási lehetőségei vannak a szitanyomásnak.