A Filmnyomás
Nem lehet elkerülni vagy megkerülni, hogy ne ejtsek pár szót a szitanyomás történetéről és technológiájáról. Mások más helyütt már értekeztek erről a témáról, azonban lehetséges, hogy hozzá tudok tenni valamit. Mindenesetre elolvasásra ajánlom.
A szitanyomás, mint sokszorosító eljárás meglehetősen régi. Különösebben nem mennék bele a történetébe, azonban szeretném megmutatni nektek ezt az ős szitát. Made in China. Bármilyen hihetetlen is. A szélesebb részek, amik a tulajdonképpeni mintát, illetve annak a negatívját alkotják, valamiféle papírszerűségből készültek. Mint láthatjátok, vannak különálló darabkái. Ezeket vékony szálak tartják a helyükön. Ugyanis az a cél, a feladat, hogy a mintát a lehető legtökéletesebben sokszorosítsuk. Ehhez pedig egy stabil nyomósablonra van szükség. Ezt a stabilitást ezek a vékony szálak adják, amik nő hajszálak. A női hajszál kevésbé érzékeny a nedvességre, mint a férfi. Vagyis végeredményben a nyomóforma részeit stabilan tartják a helyükön. A sablont ráhelyezve a nyomandó anyagra, egy festékkel átitatott labdaccsal végignyomkodva lehetett a mintát sokszorosítani.
Most ugranék egy nagyot időben és nem szeretnék belemenni az elzárt szocialista országok témakörébe. Bár annyiban „hasznos” volt, hogy igen találékonyak lettünk abban az időszakban. Ma már azért egészen más, amit használunk szitanyomásra. Manapság kifejezetten a szitanyomó szakma és persze a piac diktálta igényekre kifejlesztett festékeket, vegyszereket, szitaszöveteket és kereteket használunk. Míg úgy 30 évvel ezelőtt maximum pár száz darabos sorozatok voltak készíthetők, ma már több ezres szériákat is gond nélkül le tudunk nyomni ugyanazzal a sablonnal.
Ez itt egy kifejezetten vastag szitaszövet, vastag fotoemulzió réteggel, nyomásra kész állapotban.
A szitaszövetre felhordott emulziós réteg és a kívánt minta fotó eljárás során rögzül. Sok buktatót rejt magában és nagyban befolyásolhatja a nyomat minőségét.
A grafikát, mintát, feliratot vagy éppenséggel az akármit levilágítjuk egy filmre és erről tudjuk majd elkészíteni a szitát. Ezt mindössze azért tartom említésre érdemesnek, mert az árlistában van egy ilyen sor és csak hogy tudj róla mi is ez.
A különböző anyagokhoz, különböző festékek és szitaszövetek szükségesek. Amikhez természetesen különböző festék lehúzók dukálnak. Éles, szögletes, vékonyabb, vastagabb, lágyabb, keményebb, kézi vagy gépi lehúzógumik vannak forgalomban. A keménységüket a színük jelzi. Vannak több rétegűek is, ilyeneket nem használok.
Festéket célszerűen a gyártónál szoktam színre kevertetni, ahol pontos receptúra alapján készül el a kért szín. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy mi szitanyomók Panton színskála alapján dolgozunk. Van ugyanis sokféle színskála, amit nem részleteznék itt. Szerencsére a világon mindenhol ez alapján dolgoznak, így nagy meglepetések nem érhetik az embert. Azonban figyelembe kell venni az éghajlati viszonyokat a kontinenseken. A nagy festék gyártók különböző receptúra szerint állítják elő például a közép-európai és az indiai piacra szánt termékeiket. Ebbe sikerült belefutnom évekkel ezelőtt. Egy korábban járatos de az EU-ban ma már tiltott festéket szereztem be Indiából, mondván ugyanaz. Nem ugyanaz! Nem sikerült megcsinálni a munkát, mert az itteni éghajlaton nem tudta a festék a tőle elvárt effektet.
Azért egyszerűbb színkeverést megcsinálok én magam.
A szitanyomás több lehetőséget is kínál. A különféle hatásokról a Nyomatok menüpont alatt már mutattam néhány példát. Most azonban arra gondolok, hogy szitanyomhatok közvetlenül az anyagra textilek esetében vagy egy köztes hordozóra is, amiről később transzferálhatom vagyis átvihetem a festéket a kelmére. A közvetlen vagy direkt nyomás többféle festékkel történhet, míg a transzfer nyomáshoz csak egyfélét használunk. Nyomhatunk vizes bázisú és plasztizol (ami citrusolaj bázisú, gumis tapintású) festékkel közvetlenül, míg csak ez utóbbi transzferálható. Nem szeretnék túlzottan tudományos lenni, ezért mutatok gyorsan példákat is.
A közvetlen nyomás.
Ez pedig a transzfer lesz. A képen a kész felvasalható matrica látható. A frissen nyomott festéket behintem ragasztóporral, ezek a kis szemcsék rajta. Ez alacsonyabb hőfokon történő transzferálást és nagyobb kötőerőt tesz lehetővé, ami sok esetben komoly szempont.
Sok anyag magasabb hőfokon sajnos zsugorodik, direktnyomáshoz nem rögzíthető kellően, vagy nagyon nedvszívó, esetleg a színét ereszti. Ezért például a hátizsák fedele (600D poliészter) csak ezzel a technológiával emblémázható szépen.
Persze használhatjuk a szitanyomás ezen ágát arra is, hogy többször visszatérő megrendelés esetén, ami adott esetben bonyolult is a sok szín miatt, előre elkészíthetünk egy jókora mennyiséget. Majd később csak fel kell vasalni a megfelelő helyre. Amint kihűlt, már le is húzhatjuk róla a hordozó (transzfer) papírt.
Itt hirtelen ki is derült, hogy ehhez a technológiához szükség van egy hőprésgépre (vasaló). Ez egy sík hőprésgép, aminek a hőfoka és a nyomása igen pontosan szabályozható, ezért a hagyományos háztartási vasalók nem alkalmasak erre a feladatra.
A baseball sapkák szitanyomása vagy inkább helyesen mondva, emblémázása szintén így történik, csak itt a munkafelület és a hőfej is íves.