A napokban adtam tudtul a közösségi oldalon, mint gyorshírt, hogy elkészült az első sorozat fa dobókocka. A nyomásával kapcsolatban több nehézség is felmerült, bár inkább kihívásnak nevezném, mert akkora nagy orbitális gondot nem jelentett. Nem fontossági sorrendben, amik némi fejtörést okoztak: egyrészről a kocka mérete, ami hivatalosan 15*15 mm. Azonban a tényleges és átlag 14,8*14,8 mm. Ami nem mindegy, hiszen egymás mellé teszek tíz darabot és máris 2 mm különbség adódik! Tehát ehhez a mérethez volt szükséges a grafikai előkészítést megcsinálni.

A következő agyalandó dolog a kockák súlyából ered, mert az alapanyag fenyőfa. A nyomás során a felületre "átpréselt" festékfilmből ki kell "tépni" a szitát. Hiszen a szitaszövetből nem tudjuk kinyomni a festéket, csak a  belső vagyis nyomóoldalon lehúzzuk a felesleget. Tehát a nyomósablon aljára fel tud tapadni a kis kocka, mert a súlyához képest nagy felületen van megnyomva. Ennek az elkerülésére szükséges valamiféle befogó szerszámot, fészket készíteni. Ez egyrészt ugye többé kevésbé szorosan tartja egymás mellett őket, továbbá egyenes vonalba is lehet rendezni benne. A kockasor berakását - eligazítását - kivételét gyorsan és egyszerűen kell tudni megcsinálni, mert egyébiránt a termelékenység rovására megy. Ha lassú a ki- és behelyezése illetve az igazítása a tárgyaknak, felmerülhet még a festék beszáradása is a szitaszövetbe.

Érdekessége a kockának, hogy egytől kilencig vannak számozva, minden kockán ugyanaz a szám. Tehát van például a 3as kocka, aminek mind a hat oldalán a 3as szám szerepel. Igen ám, de háromszor egy színes pöttyből ki van hagyva a számjegy, háromszor pedig magában áll. Más-más színnel. Ehhez egy (kocka)forgatókönyvet kaptam a Megrendelőtől, mert a számok-színek meghatározott rend szerint helyezkednek el. Nem ám csak úgy összevissza, ahogy esik úgy puffan!

Fontos tudnivaló még a fa tárgyak nyomásáról, hogy miután egy rostos, szálas szerkezetű anyagról van só, aminek sajátja a nedvszívó képesség, a festék is képes elfutni ezen szálak mentén. Valljuk be, csúnya lesz. Ezt elkerülendő, szükséges a felületkezelése lakkal. Ha meg szeretnénk őrizni a fa eredetiségét, akkor a matt lakk a legalkalmasabb. Vigyázat! A lakkozás során az apró kis szálak megtelnek lakkal, ettől aztán a felületből kiállva száradnak meg, mint megannyi apró tű. Ez a nyomóformát tönkre teheti és olyan helyeken is lyukas lesz, ahol nem kellene. A megoldás a két rétegű lakkozás. Az első réteg száradása után nagyon finom csiszolópapírral húzzuk át újra, lecsiszolva a "tűket". A második lakkréteg már megfelelő felület fog eredményezni.