Sok mindenre használható a pénzeszsákok anyaga a jutaszövet, például egy mezőgazdasági kiállításon az asztalok elejére drapériát lehet belőle készíteni. Ráadásul meglehetősen stílusosat.

Ezzel az ötlettel és igen rövid határidővel talált meg egy K.Ügyfél. Szeretem a kihívásokat, mert egyrészt némely esetben sokat kell gondolkodni a lehetséges megoldáson, ami előre viszi a manufaktúrát és végeredményben a világot is. Másrészről pedig alaposan ki tud zökkenteni a mindennapos, megszokott mókuskerék tekerésből.

A jutazsák anyaga kender, a maga nyers, természetes szépségével és minden más nyűgével együtt. Erős nedvszívó képességű, ettől aztán nehéz lesz és a zárt, szellőzetlen raktározás okán még büdös dohos is. Durva szálú, ritka és egyeletlen szövésű anyag. Elképesztő mennyiségű szabad szállal a felületén.

Ha eddig ennyi hátrányos szempont nem riasztott el, akkor a nyomandó anyagok mérete már csak gyermekjátéknak tűnik. Hatalmas majd’ 70 méteres anyagot kaptam, amiből ki kellett mérni és levágni 7, 8  és 17 (!) méteres darabokat. Erre a feladatra a műhely igencsak kicsinek bizonyult volna ezért kivittem a garázs elé, ahol a burkolatra jelöltem fel a kívánt méreteket és a nyomási igénynek megfelelően három kupacot képeztem a leszabott jutazsák anyagokból.

A szitanyomás megkezdése előtt logó kiosztási tervet volt szükséges készíteni. Nem a bonyolultság, hanem a pontosság érdekében.

A szitanyomás a jó forgatókönyvnek megfelelően zökkenőmentesen készült.

Az anyag értelemszerűen nem erre a célra lett kitalálva, így a minősége hagy némi kívánnivalót maga után. A éles és kemény (ez a kender egyik sajátossága) hajtások, gyűrődések megkeserítették az életemet. Azért mert zsákszövet, én még szeretnék rá hibátlan nyomatot készíteni! Szerencsére a jutazsák eleve durva és egyeletlen felülete szinte érzéketlen volt a mintába tapadó szálakra, vagyis a nyomaton nem látszott meg.

Egy tucatnyi nyomás után már így nézett ki a szita alja! A kissé nedves szitaszövet mágnesként vonzotta a kender apró kis szálait.

A természetes szálakból készült anyagok, amik a tárolás (hangsúlyozottan nem a szitanyomás!) során átnedvesedtek, a mesterséges szárítás során hajlamosak az elszíneződésre, különleges esetben a megégésre. Szerencsére az enyém a világ legnagyobb szárítója, amivel lehetséges az ilyen anyagok nyomatainak szárítása és hő rögzítése.