Sokakban felmerült már az évek során, hogy miért kerül annyiba amennyibe a szitakészítés és miért nem viheti el magával azt, pedig kifizette? Szeretném most megmutatni nektek mi folyik a kulisszák mögött, mert Ti a, K.Ügyfelek szinte kizárólag a kész nyomatokkal találkoztok. És teljesen mindegy, hogy az a nyomat pólóra készült vagy éppenséggel öntapadó matrica a végeredmény.

Fontos tudnivaló, hogy a szita egy többször felhasználható eszköz. Fa vagy fémkeretre feszített, ragasztott erre a célra fejlesztett műanyag szövet. A nyomandó alapanyagtól, festéktől és grafikától függően választunk megfelelő sűrűségű szövetet, mert hogy ebből is nagy a választék. Nem olyan bonyolult dolog ez, mint első hallásra tűnik. No de térjünk vissza oda, hogy többször sőt sokszor újra és újra felhasználhatjuk.

Induljunk ki abból, hogy van egy szitánk, amit már használtunk korábban és most azt újra munkára fognánk csak más grafikát kell nyomnunk vele. Első lépésként a kereten kívül és/vagy belül levő ragasztószalagot eltávolítjuk. Már ha tudjuk. Sokszor ez sem túl egyszerű, de egy hőpisztoly óvatos használatával sikerülni fog. Óvatlan használatával pedig simán és egyszerűen ki tudjuk égetni a szitaszövetet és így már végeztünk is az újrahasznosítás előtti feladattal. Persze nyilván nem ez a cél. Miután valahogy sikerült megszabadulni a ragasztószalagtól, a korábban nyomott mintától is meg kell válni. Egy megfelelő vegyszert ecset segítségével mindkét oldalra felkenünk, mondjuk inkább úgy, hogy bedörzsöljük. Aztán várunk és várunk......úgy tíz percet, majd magasnyomású mosóval lassan haladva ki tudjuk mosni a szövetből a régi fotóemulziót.

A szép nyomatok eléréséhez alapos munkát kell végezni! A szöveten a drasztikus és vegyszeres eltávolítás ellenére is lehetnek még festék és fotóemulzió maradványok. Mielőtt hozzákezdenénk ezek lemaratásához, meg kell szárítani a szitát. Az árnyék kimosó szert a száraz szövetre ecsettel kell felhordani. Aztán várni és várni.......úgy tíz percet és megint a magasnyomású mosó segítségével kimossuk. Olyan tisztára képes kimarni a szövetet, mint új korában volt!

A rétegtelenítő és az árnyékkimosó szerek maradékait zsírtalanítóval tudjuk passziválni illetve eltávolítani a szövetből, a keretről és annak sarkaiból. Ezt már lehet a nedves szövetre kenni és gyakorlatilag nagyon várni sem kell, hogy hasson.

Az ezen eljáráson már sokszor átesett szitaszövetek elöregednek és szálaik egyszerűen elszakadnak. Mondhatni simán kihasad. A szerek használati útmutatójában előírt technológiai időket fontos betartani. Ellenkező esetben komoly károsodást tudnak okozni az anyagban. A sok maratás másik mellékhatása, hogy szitaszövetragasztót is oldják, igaz csak kis mértékben. Jellemzően, hogy a ragasztás előbb megy tönkre, mint a szövet. De még ekkor sincs veszve minden, mert a tönkrement szövetet le lehet tépni a keretről. A kereten maradt ragasztóanyagot le kell csiszolni gondosan. Portalanítás után pedig új szövetet lehet felfeszíteni és ragasztani. Aztán kezdődik minden elöről.

A cikk elején említett kérdésre, ha nem is túl röviden, de ez volt a válasz. Összefoglalva a dolgokat megállapíthatjuk, hogy sok vegyszert és védőfelszerelést, gépeket és eszközöket, no meg nem kevés időt igénylő tevékenység ez. Figyelembe kell venni természetesen, hogy nem egy darabot rétegtelenít az ember, hanem többet. Sőt sokat. Én úgy harminc darabot szoktam egy nekifutásra, ami munkaidőben számolva szinte egy teljes napot jelent. Tehát költséges. Azt a részét, hogy némelyik szer büdös, hanyagolhatjuk is.