Sokféle módon lehet megközelíteni és csoportosítani, akadémiai vagy éppen vegyi alapon elemezni a szitanyomófestékeket. Nem biztos, hogy az én szemléletem erről a témakörről túlzottan tudományos lenne. Inkább az 1982 óta felhalmozott tapasztalataimat próbálom megosztani Veletek. Elsőre azt gondoltam, hogy ez egyszerű és gyorsan megírható cikk lesz. Aztán ahogy szedem össze a gondolataimat, látszik hogy bizony meg fogok vele ízzadni.

Azt javasolnám, hogy a felhasználás és előnyök szempontjából közelítsük meg a kérdést. Mint már korábban illetve a honlapon itt olvashattatok róla, milyen sokoldalúan használható sokszorosító eljárás a szitanyomás. Ehhez a sokoldalúsághoz sok különböző festék vagy festékcsalád kapható. A magam részéről egy hazai gyártó termékeit részesítem előnyben. Ennek több oka is van, egyrészt az üzem viszonylagos közelsége, másrészt pedig régi és jó szakmai barátság fűz össze minket a tulajdonossal és nem utolsó sorban szerintem jó festékeket gyárt.

No lássuk a festékeket végre! Legnagyobb arányban a műhelyemben a vizesbázisú festékek fogynak. Jellemzően pólókra vagy inkább azt mondanám textilre használatos.

Amint a képen is látszik, szép vékony réteget lehet vele nyomni. Relatíve lágy nyomatot ad a végén és a póló többé-kevésbé szellőzőképes marad. Különféle adalékokkal a kötéserőssége, kopásállósága tovább fokozható. Más hozzátevőkkel pedig például pufi effektet tudunk vele elérni. Ezt itt láthatjátok. A fémes színei, az ezüst és az arany kifejezetten szép fémes ragyogásúak. Nagy előnye többek között, hogy a száradása során nem távoznak belőle káros ergo büdös oldószergázok. A szerszámok és eszközök tisztításához a víz elegendő.

Textilekre dolgozhatunk plasztizol festékekkel is, amik citrusolaj tartalmúak. Arról ismered meg az ilyen nyomatot, hogy a rétegvastagságtól függően jobban vagy kevésbé gumis tapintású. Az Egyesült Államokban kifejezetten szeretik, ha vastag a nyomat. Hazai tapasztalatom pedig inkább az ellenkezője, legyen a lehető legvékonyabb és lágyabb. Sokoldalúan használható, hiszen az anyag közvetlen nyomására is kiválóan alkalmas és transzfer vagy másnéven vasalható matrica készítésére is. Csak hő hatására köt meg, ezért finom rajzolatú grafikákhoz kifejezetten ajánlott. E tulajdonsága miatt az egésznapos termeléshez, automata pólónyomógépekhez egyedül ez használható.

Látható a vizes festékhez képest jelentős rétegvastagság. Grafikai szempontból jól használható effektet lehet készíteni. Az is jól látható, hogy a póló hurkolt kelméjét lefedi, ezaltal az nem képes szellőzni alatta. Nem minden plasztizol nyomat ilyen! Lehetséges vékony és lágy készítése is, kellő gyakorlattal és tapasztalattal, gondolkodással.

Nem csak pólóra, textilre lehet szitanyomatot készíteni! Hanem papírra, különféle műanyagokra, üvegre, fémre, fára és sorolhatnám a nyomathordozó anyagokat napestig. Ezekre oldószeres festékeket használunk általában és jellemzően. Egy "kicsit" hazabeszélve én még mindig jobbnak tartom az oldószeres szitanyomatokat, mint a nyomtatóval készülteket. Elsősorban a nagyobb rétegvastagság és a festékek illetve azok szinezékei UV sugárzás állósága miatt. Kétségtelen, hogy a digitális nyomtatók nagyobb felbontású (finomabb rajzolatú) képekeket tudnak készíteni. Kis példányszámban még olcsóbbak is, de azért ha valaki igazán jót szeretne, bizony szitanyomottat kér.

Ezek a festékek a felhasználás és a tárolás során nagyobb odafigyelést és technikai felkészültséget igényelnek. Mint bizonyára olvastátok, nagy jelentősége van a megfelelő szellőzésnek, mind a nyomás, mind a száradás során. A színskála összes színe elérhető, kikeverhető a fémes színekkel együtt. A kétszeres pigmentációjú festékekkel szép és színhelyes átvilágítható, üvegre ragasztható matricákat lehet készíteni. Jellemző lehet erre például az autók hátsó szélvédőjének alsó sávjába ragasztott matrica vagy éppenséggel a rendszámtáblakereten levő felirat. Ez utóbbi helyen igazán nagy igénybevételnek van kitéve.

Nem mehetünk el szó nélkül az oxidációs festékek mellett. A festék száradása/kötése során szinte nem párolog el belőle semmi, hiszen oxidációs úton szilárdul meg. Ezért lehetséges vastag, felületből kidomborodó és rendkívül fényes nyomatokat készíteni vele.

Éppen a kötés mechanizmusa miatt relatíve kényelmesen tudunk dolgozni ezzel a festék típussal. Különleges, luxus hatását keltő névjegyeket, meghívókat, ültetőkártyákat és sok minden mást készíthetünk vele. Hmmm.... talán nem is csak a hatását keltik a luxusnak, hanem az is!

Van még egy fetékcsalád, amit én ugyan nem használok, de jelentős. Ezek az úgynevezett UV festékek. Kivételesen nem a fluoreszcens tulajdonságát jelenti az UV, hanem az ultraviola fényre történő kötését. Olyan különleges hullámhosszúságú fényforrással kell megvilágítani a festéket pontosabban nyomatot, aminek hatására az megköt a nyomathordozón. Miért volt szükség kifejleszteni egy ilyen festéket, amikor az oldószeresek garmadája áll rendelkezésre? Mert vannak olyan anyagok, amikre egész egyszerűen nem lehetséges oldószeres festékkel nyomatot készíteni. Ugyanis a nyomott festékréteg, ami nem túlzottan vastag és csak mikronokban mérhető a vastagsága, képes feloldani a hordozóanyagot. Évtizedekkel ezelőtti keserű és drága tapsztalat volt ez egy sárga esőkabáttal. Nyomás és száradás után gyakorlatilag egy hatalmas lyuk lett az esőkabáton a nyomat helyén!

Az UV festékek tökéletesen alkalmasak nagy sebességű gépi nyomásra, ipari mennyiségű termelésre. Azonban az UV szárító magas beszerzési költsége miatt a kisipari, manufakturális termelésben nem tud teret hódítani.